A legnagyobb félelem, hogy hihetetlen összeget kellene költeni arra, hogy egyáltalán felmerülhessen bármilyen beruházónál, hogy a DAM helyére érkezzen a város szívébe. Elfogadott valamit a város testülete, de sajnos első látásra is teljesen irreálisnak tűnnek az elképzelések.
Érdemes elgondolkodni az egykori DAM területéről született döntésről és hogy egyáltalán milyen jövője lehet a híres Vasgyárnak. A keddi közgyűlés tárgyalt egy előterjesztést, amelynek a kiindulópontja az a sokak szerint téves előfeltevés, hogy egy tavaly elfogadott törvény miatt a jövőben nagy lehetőségek előtt állnak az úgynevezett barnamezős iparfejlesztések. A helyzet ezzel szemben az, hogy soha nem is álltak és a jövőben sem fognak.
Sajnos látnunk kell, hogy a rendszerváltozás óta hazánkban minden új autógyár, alkatrészgyár, akkumulátorgyár, a feldolgozóipari fejlesztések, de még az élelmiszeripari új beruházások is (itt van rögtön példának a Hell Szikszón) kizárólag zöldmezős beruházások keretében valósultak meg. Így volt ez Miskolcon is, kivétel nélkül. Ennek megvannak a maga racionális okai a beruházók oldaláról. Egyáltalán nem úgy fest, hogy ez a tendencia varázsütésre megváltozna a jövőben, hiába írnak szinte vágyálmokat az új törvénybe.
Óriási a valószínűsége (látva az állapotát és ismerve a múltját), hogy a DAM területére több tíz, ha nem 100 milliárd forintot kellene költeni valakinek, hogy egyáltalán alkalmas legyen befektetők fogadására. De ha megnézzük az elmúlt három évtized tendenciáit, a befektetők utána sem fognak jönni, hanem majd építkeznek városok melletti új ipari parkokban. Komoly félelem tehát, hogy ha az egész DAM területéből sikerülne is valami csoda folytán hirtelen zöld mezőket varázsolni, jó eséllyel akkor sem jönne ide egyetlen komoly külföldi nagyberuházó sem.
A munka viszont szinte elképzelhetetlenül hatalmas lenne. El kellene bontani minden használaton kívüli épületet, közel 200 év ipari hulladékát és talajszennyezését megszüntetni, és így tovább, ez bizony felfoghatatlan mennyiségű pénzbe kerülne.
Gondolkodjunk racionálisan: Miskolcnak nincs és soha nem is lesz több tízmilliárdja erre, maradna a reménybeli állami támogatás vagy esetleg uniós pénz. A városnak per pillanat az is gondot okozna, hogy egyetlen feltáróutat megépítsen önerőből. Ilyen nagyságrendben azonban biztosan soha nem lesznek állami és/vagy uniós pénzek sem, vagy ha lennének is, talán hasznosabb célokra is lehetne fordítani azokat, mint egy eleve reménytelen ügyre.
Arról nem is szólva, hogy a közel 200 tulajdonossal, egyetlen helyrajzi számmal jellemezhető jogi csapdahelyzet megoldása még a fentieken kívül is megoldásra várna.
Biztos, hogy megéri a befektetett energia és pénz?
Tudjuk a választ…
Sajnos hiába keressük azokat a beruházásokat az elmúlt 30 évből, amelyek barnamezős területen valósultak meg, mivel az összes kínai építkezés zöldmezős. És nemcsak a kínaiak. Mindenki szeretné, ha gyönyörű zöld erdő vagy modern üzemek lennének ezen a területen, de a fent részletezett okok miatt ez lényegében lehetetlen. Mi örülnénk a legjobban annak, ha ebben tévednénk, de egy szinte teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
És hogy hogyan néz ki most a gyár területe? A Borsod24 munkatársa friss felvételeket készített, amin mi is láthatjuk, mennyire sok pénz kellene ezt eltakarítani és hívogatóvá varázsolni.
Képek forrása: Borsod24
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
